A labirinthalakhoz tartoznak a sziámi harcoshalak, amelyeknek vannak kitenyésztett formái is; ezek elkápráztatnak Mesébe illő színpompájukkal. Kalimantánon,Szumátrán,Jáván és Thaiföldön mintegy tucatnyi fajuk él. Közülük a legismertebb a Betta splendens nevű harcoshal, amely hátsó-india különböző vizeiben található, s manapság talán még a Macropodus-nál is jobban meghódította a világ akvaristáit. A hossza csak 5 cm, de ebbe az 5 cm hosszúságú halba annyi vadság, annyi küzdőkedv szorult, hogy a spanyol bikaviadalokhoz hasonlóan
–több mint 100 esztendeje- a nép szórakozásának szolgálatában áll. 90 éve tenyésztik, s így színeit sikerült még szebbé tenni, az úszóit fátyollá alakítani, a támadókedvét fokozni. Amikor két hím vetélkedik egymással, valamennyi úszóját szétterpeszti, s a kopoltyúfedelét leengedi. Teste és úszói ragyogó vörösek vagy kékek. Ugyanez a hatás érhető el, ha egy tükröt tartanak a hím elé. Thaiföldön a viadalhoz két, körülbelül egyforma nagyságú hímet választanak ki, s külön tartályokba helyezik őket. A két tartályt egymás mellé állítják, s amikor ezek a halak támadni készülnek, úszójukat szétterpesztve színt változtatnak, mindkettejüket ugyanabba a tartályba teszik. Egy közönséges porcelán mosdótál már jó arénául szolgál, egy régi akkumulátorüveg azonban még jobb látásviszonyt biztosít. Az ellenfelek kezdetben egymás mellé állnak, de hamarosan egymásnak rontanak, főképp az ellenfél hát-, fark alatti és farkúszójára támadnak, amelyeket végül is szétmarcangolnak. A gyengébb fél egyre többet veszít úszójából, úgy hogy végül már csak csonkok maradnak belőle. De az oldaluk és szembe támadásnál a fejük is támadási felületnek számít. A viadalnak a gyengébb általános kimerülése vet véget. Az ellenfeleket szétválasztják, a nyerteseket kifizetik s ki-ki megy a dolgára. |